Sokan némakacsaként ismerik, japán kacsának is hallottam már nevezni.  Eredeti élőhelye Mexikó, Peru és Uruguay. Háziasítva az egész világon elterjedt, és a mi tanyánkon is megtalálható. Húsa ízletes, kevésbé zsíros mint a házikacsáé, porhanyós, mert a zsírt nem a bőr alá, hanem az izomrostok közé építi be. Alkalmas töméses hizlalásra és májtermelésre.

Szaporítása könnyű, a tojókban elég erős a kotlási hajlam, így a keltetés természetes módon biztosítható. A kiskacsák 35 nap alatt kelnek ki a tojásból.

Kacsamama a kiskacsákkal.

A mulárdkacsa a házikacsa és a pezsmaréce fajhibridje. Ha lesz házikacsám ezt a keresztezést majd én is kipróbálom, mert azt olvastam róla, hogy még jobb hús és májtermelő.

Az elhelyezésüknél figyelni kell arra, hogy a kacsák bélsara hígabb , ezért az óljukban sűrűbben kell almozni, mint a tyúkoknál.

Takarmányozásuk a házikacsákhoz hasonló. Nálunk először indítótápot, majd vegyes darát, most pedig már szemes abrakot kapnak a többi baromfival együtt. Az egyéb finomságokat egy nagyobb udvarban maguknak szedik össze. Ebben nagy segítségükre lenne egy kisebb tavacska, ahol csigákat, vízi rovarokat találhatnának. Ez a tó egyenlőre még csak terv, de remélem jövő nyárra sikerül megvalósítani.